A hipertónia utolsó szakasza, Magas vérnyomás: 2,5 millió magyar beteg
Tartalom
Mi okoz hipertóniát?
A magasvérnyomás-betegséget kóreredete szerint két csoportra osztjuk. Ha kialakulásának hátterében valamilyen más szervi betegség áll, másodlagos vagy szekunder hipertóniának nevezzük.
A háttérben álló betegség kiderítése igen fontos, mivel lehet, hogy megszüntethető vagy kezelhető, s ezáltal a vérnyomás visszatérhet normális vagy normálishoz közeli értékre. Az esetek döntő többségében az okra nem derül fény. A magas vérnyomásnak ezt a formáját esszenciális vagy primer hipertóniának is nevezzük.
Noha az okot sokszor nem lehet azonosítani, néhány kockázati tényezőről tudjuk, hogy növeli a hipertónia kialakulásának esélyét, és súlyosbítja a már fennálló magas vérnyomást. Lappangva, alattomosan károsítja az érfalat és okoz súlyos szövődményeket.
Érdemes emiatt rendszeresen, minden háziorvosi vizit alkalmával ellenőriztetni a vérnyomást, 40 éves életkor felett pedig legalább évente javasolt szűrőjellegű mérés.
A magas vérnyomás általában nem okoz panaszokat, de jelei lehetnek a szédülés, fejfájás, fáradtságérzet, nehézlégzés, orrvérzés, látászavarok, mellkasi fájdalom angina pectorisidegesség. Legtöbbször a már a hipertónia szövődményeként károsodott szervek szív okoznak különböző tüneteket.
A terápia célja a vérnyomáscsökkentés mellett a célszerv károsodások és a társbetegségek gyógyítása is. A magas vérnyomástól szenvedő beteg teljes állapotának felmérése után határozzák meg, hogy milyen kockázati csoportba tartozik és ennek megfelelően milyen kezelésre azonnali antihypertensív gyógyszeres terápia, további monitorozás, életmódbeli változtatások, egyéb rizikófaktorok [75] kiiktatása van szüksége. Mindezekről a változtatásokról kimutatták, hogy jelentősen csökkentik a hipertóniában szenvedők vérnyomását. A hipertónia visszaszorítása érdekében a lelki stressz csökkentését célzó különböző programokat hirdetnek, mint például a biofeedback biológiai visszacsatolása relaxáció, vagy a meditáció. A tudományos vizsgálatok azonban többnyire nem támasztják alá ezek hatásosságát, mivel ezek a tanulmányok általában gyenge minőségűek.
A magasvérnyomás-betegség kialakulásának kockázata az életkorral nő. Fiatalok között csak néhány százalékban fordul elő, 50 éves kor felett a népesség 30—40 százaléka érintett lehet, 70 éves kor felett pedig háromból két ember biztosan hipertóniás.
A nemek között is észlelhető különbség: 50 éves kor alatt a férfiak, 65 év felett viszont már a nők között gyakoribb az előfordulása. Mivel a magas vérnyomás sokáig nem okoz panaszt, általában túl későn ismerik fel, amikor már egyéb károsodások is történtek.
Téves az a felfogás, hogy előrehaladott életkorban a magasabb vérnyomás is normálértéknek minősül, és nem ártalmas: az a hipertónia utolsó szakasza emberek a legveszélyeztetettebbek körébe tartoznak, ha magas a vérnyomásuk.
