Húgysav és magas vérnyomás, A magas húgysavszint és a köszvény

A húgysav klinikai jelentősége napjainkban Egyes tényezők szerepét — így a húgysavét — a vizsgálatok egy része új fényben mutatja, és az ok-okozati kapcsolatokra irányuló kutatások egyre több információt szolgáltatnak. A több mint két évszázada ismert köszvény esetében megfigyelték, hogy ezek között a betegek között gyakoribb a hipertónia, illetve húgysav és magas vérnyomás hipertóniások között gyakrabban alakul ki köszvény.

Az emelkedett húgysavszint olyan anyagcserezavart jelző indikátor, amelynek hátterében szív- és érrendszeri változások állhatnak.

A húgysav klinikai jelentősége napjainkban

Az utolsó évtizedben újra és újra tanulmányozták az emelkedett húgysavérték klinikai jelentőségét. Számos nagy létszámú epidemiológiai tanulmány, metaanalízis utal arra, hogy a magas húgysavszint nemcsak típusos köszvényt okoz, hanem nagyon szoros kapcsolatban áll más betegségekkel; ilyen a hipertónia, a diabetes mellitus, a szívelégtelenség, a vesebetegségek és húgysav és magas vérnyomás metabolikus szindróma.

A többszörös kockázati tényezőkkel végzett kontrollvizsgálatok során arra a következtetésre jutottak, hogy húgysav és magas vérnyomás emelkedett húgysavszint mind a kardiovaszkuláris betegségek, mind a vesebetegség önálló rizikófaktora lehet.

Egyes betegségekkel a kapcsolat szorosabb, ezért a magas húgysav-koncentráció a hipertónia, az elhízás, a veseelégtelenség és a cukorbetegség prediktora lehet. A hipertónia kialakulásakor fellépő magas húgysavszint a legvalószínűbben a vese érrendszerének érintettségét jelzi. Ez a véráramlás és mikrovaszkuláris keringés károsodásán keresztül szöveti iszkémiához vezet, ami az urát-transzport zavarát és következményesen a húgysavszint emelkedését okozza.

A másik mechanizmust Rosivall és munkatársai az extracelluláris folyadéktér redukciójában látják. Olyan prehipertóniás állapotokban, amikor mikroalbuminuria is jelen van, gyakoribb az emelkedett húgysavszint. Ennek a ténynek a fontosságát növeli, hogy ma már a mikroalbumin-ürítést a szív- és érrendszeri elváltozások jelző faktorának tartjuk, és nem a vesebetegség fokának a progresszióját látjuk benne.

Állatkísérletekkel és sejtkultúrákkal végzett vizsgálatok során olyan mechanizmusokat fedeztek fel, amelyek a húgysav és magas vérnyomás kóroki szerepét igazolhatják a kardiovaszkuláris és a vesebetegségek kialakulásában. Az a megfigyelés, hogy az emelkedett húgysavszint gyakran megelőzi a hipertónia kialakulását, arra utal, hogy ez nem tekinthető egyértelműen a hipertónia következményének.

Bonyolítja a helyzetet, hogy ez az összefüggés a bizonyítottan hipertóniások a magas vérnyomástól lehet aranyér is változó.

Miért olyan veszélyes a magas húgysavszint?

Egyes vizsgálatok a kezeletlen hipertóniások között 40—60 százalékos előfordulást jeleztek, más vizsgálatokban azonban kisebb volt az előfordulási gyakoriság. A kezelt hipertóniások között ez az arány gyakran elérte az 50 százalékot is, különösen akkor, ha a terápia thiazid kombinációt is tartalmazott.

A világszerte növekvő hipertónia incidencia mellett az újabb megfigyelések a hiperurikémiások számának növekedését is jelzik. Elfogadott nézetek szerint az elhízás emelkedő gyakorisága és a fokozott fruktózterhelés fontos szerepet tölt be a hipertónia növekvő előfordulásában.

A fruktóz-anyagcserére az ATP gyors kiürülése jellemző, ami fokozza mind a húgysav képződését, mind pedig kibocsátását.

A magas húgysavszint kialakulásának okai - HillVital

Megfigyelések szerint a fokozott fruktózbevitel a hiperurikémia és hipertónia kapcsolatának szorosabbá válásával jár. Egyre több bizonyíték támasztja alá a magas húgysavszint szerepét a metabolikus szindróma kialakításában. Korábban a metabolikus szindrómánál megfigyelt hiperinzulinémiát az egyidejűleg észlelt magas húgysavszinttel hozták kapcsolatba, mivel a húgysav gátolja az inzulin renális kiürülését.

A hipertóniában gyakran kimutatható inzulinrezisztencia miatt a glükózfelvétel nehezített. E hatás jelentkezhet anélkül is, hogy a szérum glükóz, a GFR vagy a vese véráramlása jelentősebben megváltozna.

Köszvény 3 oka, 4 tünete, 5 kezelési módja [teljes útmutató]

Az inzulin nátrium-retineáló hatása kapcsolatos az intracelluláris pH-t növelő hatással is, aminek következtében a húgysav aktív reabszorpciója is nő. E kapcsolatok és mechanizmusok szerepelhetnek az inzulinrezisztencia és a hiperurikémia közötti összefüggésben. A hipertónia és húgysav kapcsolatában az is lehetséges, hogy a húgysav-anyagcserében szerepet játszó egyes transzporterek vagy enzimek genetikai polimorfizmusa befolyásolja a vérnyomást — elsősorban fiataloknál.

• Hogyan lehet elkerülni az örökletes hipertóniát
• Miért probléma a magas húgysavszint?

Így például a hipertónia összefüggésbe hozható a xantin-oxidoreduktáz polimorfizmusával. Az SLC2A9 egy újonnan azonosított fruktóz és húgysav transzporter, amelynek több genetikai polimorfizmusa a köszvény fokozott kockázatával húgysav és magas vérnyomás. Mivel az SLC2A9 genetikai variációi a húgysavszint változékonyságáért csak részben felelősek, elképzelhető, hogy a magas húgysavszint nem közvetlen kóroki tényező a hipertónia kialakulásában.

Bizonyították, hogy az endotél-függő vazodilatáció magas húgysavszint esetén lényegesen kisebb mértékű. A kialakult endotél diszfunkció és az érfali simaizom proliferáció a NO-termelés csökkenésével az érfal strukturális károsodását húgysav és magas vérnyomás, és egyes szervekben — pl.

Kísérletes és humán vizsgálatokban kimtatták, hogy a xantin-oxidáznak elsődleges szerepe van az erek falában kialakuló oxidatív stressz létrejöttében.

Magas húgysav szintjének csökkentése

A húgysavnak a szervezetben jelentős antioxidáns szerepe is van — antiinflammatórikus hatású, érfal- és sejtprotektív. Mondhatjuk tehát, hogy ha a húgysav vérszintje egy optimális szint alatt van, akkor nem érvényesül az antioxidáns hatás, ezért növekszik a szív- és érrendszeri kockázat.

Ugyanakkor, ha értéke meghaladja az optimális szintet, akkor a kockázat exponenciálisan húgysav és magas vérnyomás. Van tehát egy normálisnak gondolt érték, egy terápiás célérték, amely egy U alakú görbén is ábrázolható.

Túl sok vérében a húgysav?

Felmerül a kérdés, hogy egy bizonyos tényező kórokinak gondolt szerepének igazolásához, annak függetlennek kell-e lennie más tényezőktől? Erre válaszul már több vizsgálat is arra utalt, hogy a húgysavszint emelkedés közvetve és közvetlenül egyaránt elősegíti a vesebetegség és kardiovaszkuláris betegségek kialakulását. Yu és munkatársai igazolták köszvényes betegek vizsgálatai kapcsán, hogy e betegcsoportban 40 százalékos volt a veseelégtelenség, ugyanakkor véleményük szerint a húgysav nem szerepelt kóroki tényezőként, mivel betegeik nagy részénél magasvérnyomás állt húgysav és magas vérnyomás, ami sokkal gyakrabban oka a veseelégtelenségnek.

Bár az első értékelésnél csak a nők esetében találtak szoros kapcsolatot a kardiovaszkuláris események és az emelkedett húgysavszint között, az ezt évtizeddel követő újabb elemző publikáció — a hosszabb észlelési adatok birtokában — már a férfiaknál is kimutatta a szignifikáns összefüggést.

Később egy másik vizsgálat során — SHEP Systolic Hypertension in the Elderly — is igazolták, hogy a kiindulási húgysavszint független, szignifikáns kardiovaszkuláris prediktor.

A ROTTERDAM vizsgálatban hosszú éveken át nagy létszámú populáción ellenőrizték a húgysavszintet, és ezzel összefüggésben azt, hogy milyen gyakran fordul elő koronáriabetegség, stroke vagy infarktus.

A Framingham Heart Study-ban a húgysav nem szerepelt független kardiovaszkuláris kockázati tényezőként, mivel nem volt függetleníthető a hipertóniától, másrészt a vizsgált populáció szociális jellemzői is jók voltak nagyrészt jó egészségi állapotú, a középosztályba tartozó személyeknem úgy, mint a NHANES vizsgálatban. A Framingham tanulmányban ezzel magyarázták azt az észlelést, hogy itt nem lehetett értékelhető összefüggést felfedezni a szérum húgysav és a kardiovaszkuláris állapot között.

A LIFE vizsgálatban Losartan Intervention Húgysav és magas vérnyomás Endpoint reduction in hypertension study a hipertóniások angiotenzin receptor blokkoló kezelése során az észlelt húgysavszint csökkenés összefüggést mutatott a kedvezőbb kardiovaszkuláris végpontokkal. Azt is tudjuk, hogy a férfiaknál és nőknél definiált normális húgysavszintet ma már alacsonyabbnak gondoljuk, mint korábban.

Nagy kérdés, hogy kezelni kell-e viszonylag egészséges állapotban az embert, hogy a feltételezett kardiovaszkuláris károsodások — érrendszer, szív, vese vagy akár a hipertónia — kockázatától megvédjük.

Erre a kérdésre ma az a helyes válasz, hogy ha magas húgysavszintet észlelünk, a magas kockázati tényezők ismeretében akkor is gondozásban és kezelésben kell részesíteni a személyt, ha semmiféle tünete vagy panasza sincs.

Ma már egységes nézet, hogy az emelkedett húgysavszint egyértelműen kardiovaszkuláris rizikónak tekinthető. Abban a vonatkozásban azonban, hogy a kialakult kardiovaszkuláris betegségben a magas húgysavszint ok vagy okozat, számos értékes, de még sok tudományos vitát kiváltó eredményt publikálnak jelenleg is, néha meglepő hatásokat jelezve.

Így például igen érdekes adatként értékelhető az a nemrégi vizsgálat is, amelyben juvenilis I.

Alapvetően antioxidáns hatású, azonban egy bizonyos mértéket meghaladó szint esetén már gyulladáskeltő hatása van. Hatására fokozódik az oxigéngyökök képződése, így az érelmeszesedés kialakulásában döntő szerepe lehet. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a húgysavszint és szív- és érrendszeri betegségek között jelentős összefüggés mutatható ki.

Ez a kezelés a hipertóniát szignifikánsan csökkentő hatással járt, és ez a hipertónia patogenezisét illetően is érdekes kérdéseket vethet fel. Vannak más érdekességek is a húgysav szerepéről — például magas szintje mellett ritkább volt a Parkinson-kór előfordulása —, amelyek a húgysav metabolizmusnak és hatásainak újraértékelését is megkívánják.

Az utolsó tíz év nagy klinikai vizsgálatai bizonyítékokat szolgáltattak arra, hogy a magasabb húgysavérték olyan kóros jelenség, ami előrevetítheti káros kardiális és vaszkuláris folyamatok magas vérnyomás fekvőbeteg-kezelése események — infarktus, agyvérzés — kialakulását, és a hipertónia megjelenését is. Nem véletlen mindezek ismeretében, hogy az utolsó Magyar Kardiovaszkuláris Konferencia is számításba veendő kockázati tényezőként értékelte a húgysavszintet.

A húgysav kardiovaszkuláris kockázati kapcsolatairól, hipertóniát érintő és újraértékelt szerepéről számos tudományos vita zajlik jelenleg is; ebbe a sorba tartozik, hogy ez a kérdéscsoport éppen a Magyar Hipertónia Társaság ez évi, XVIII.