Hipertóniával járó agresszió

Típusú diabéteszes egyének vizelet albumin kiválasztására, endoteliális funkciójára és gyulladásos aktivitására. Összesen 70 hipertóniás II. Típusú diabéteszes egyedet kezeltek három vérnyomáscsökkentő stratégiával egy randomizált, kettős-vak, kettős dummy kialakításban.

A titrálás után a betegeket 12 hónapig kezeltük. A kezelési csoportok között nem volt különbség az eredményváltozókban. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a II. Az agresszív vérnyomáscsökkentő kezelés javíthatja a vizelet albumin kiválasztását, az endoteliális funkciót és a gyulladásos aktivitást a magas vérnyomású II. Típusú diabéteszes egyénekben, függetlenül az alkalmazott vérnyomáscsökkentő kezelés típusától.

Bevezetés A hipertóniával járó agresszió vérnyomású II. Típusú diabéteszes betegeknél magas a szív- és érrendszeri betegségek kockázata. A szigorú vérnyomás-szabályozás kimutatta, hogy javítja a kardiovaszkuláris prognózist a II. Típusú cukorbetegségben. Továbbá a 2, 3 közelmúltbeli vizsgálatok arra utaltak, hogy az 1. Bár mind az AT 1 receptor antagonisták, mind az ACE-inhibitorok a renin-angiotenzin rendszerre hatnak, a hatásukért felelős mechanizmusok eltérőek lehetnek. Mindkét fogalom azonban ellentmondásos marad, és a vérnyomáscsökkentő szerek közötti megfigyelt különbségek az elért vérnyomás különbségei lehetnek.

Ennek eléréséhez gyakran szükség van agresszív gyógyszeres kezelésre. Ezért az AT 1 receptor antagonisták vagy az ACE-inhibitorok vérnyomás-független hatásai csak akkor bírnak klinikai jelentőséggel, hipertóniával járó agresszió jelen vannak az agresszív gyógyszeres kezelés alkalmazása miatt.

Ezért fontos, hogy ezeket a gyógyszereket hagyományos azaz diuretikus alapú kezeléssel összehasonlítsuk, mint kezdeti terápiát az agresszív vérnyomáscsökkentő stratégia összefüggésében. Kimutatták, hogy az endoteliális diszfunkció és a krónikus alacsony fokú gyulladás 6 a diabéteszes szövődmények kialakulásához kapcsolódik.

Számos tanulmány kimutatta, hogy a vérnyomáscsökkentő terápiák javíthatják az endoteliális funkciót és a gyulladásos aktivitást. Típusú cukorbetegség gyulladására nem ismert. Ezenkívül nem ismert, hogy az antihypertenzív gyógyszerek különböző osztályain alapuló agresszív vérnyomáscsökkentő terápia eltérő hatással van-e ezekre a folyamatokra lásd még az 1. Teljes méretű asztal Ezekre a megfontolásokra figyelemmel 1 a hidroklorotiazidon, a kandezartánon vagy a lisinoprilen alapuló agresszív vérnyomáscsökkentő kezelés hatását vizsgáltuk a vizelet albumin hipertóniával járó agresszió, endoteliális funkcióra és gyulladásos aktivitásra viszonylag komplikált II.

Típusú diabéteszes betegekben; és 2 vajon vannak-e különbségek az ezen gyógyszereken alapuló terápiák között. Tárgyak és módszerek júliusa és októbere között a II. Típusú diabetes mellitus és hipertóniás betegek randomizált kettős vak, kettős dummy, intervenciós vizsgálata történt a VU Egyetemi Orvosi Központ, Amszterdam járóbeteg-klinikájában és öt másik kórházában ugyanabban a régióban.

A vizsgálat célja a hidroklorotiazidra, kandezartánra vagy lisinoprilre alapozott agresszív vérnyomáscsökkentő kezelés vizsgálata a bal kamrai tömegre és az artériás merevségre mint elsődleges eredményekvalamint más kardiovaszkuláris kockázati tényezőkre másodlagos eredmények. A bejárási kritériumok a bejárási időszakra a II. A protokollt a megfelelő orvosi etikai bizottságok hagyják jóvá. Tanulási protokoll A vizsgálat három szakaszból állt: az 1 hónapos bejárati időszak, a hónapos vérnyomás-titrálási időszak és a tényleges 12 hónapos vizsgálati időszak 1.

Amikor a betegek ACE-gátlót alkalmaztak, ezeket 3 hónapig hipertóniával járó agresszió, mielőtt a beteg belépett volna a behatolási időszakba. A betegeket ezután véletlenszerűen választották ki, hogy randomizációs lista szerint 12, 5 mg hidroklorotiaziddal, 8 mg kandesartánnal vagy 10 mg lisinoprillel naponta egyszer kapják a kezelést.

Mit okozhat a magas vérnyomás, ha nem kezeljük?

Annak érdekében, hogy a vizsgálat során a kettős-vak karaktert fenn lehessen tartani, mindegyik páciens a kiosztott beavatkozáson kívül placebo tablettákat is kapott a másik két vizsgálati gyógyszerhez. Ha a célnyomást nem érjük el, a következő lépéseket adtuk be egymás után: 12, 5 mg hidroklorotiazidot; a tanulmányi gyógyszerek megduplázása; 5 mg felodipin; 50 mg metoprolol; 2 mg doxazozin; 5 mg felodipin; 50 mg metoprolol; 2 mg doxazozin; 5 mg felodipin; mg metoprolol; és 4 mg doxazozin ha ellenjavallatok voltak, vagy mellékhatások jelentkeztek, a megfelelő lépéseket kihagyották.

A 12 hónapos vizsgálati fázis akkor kezdődött, amikor elérték a cél vérnyomást, vagy ha nem, amikor a hipertóniával járó agresszió idő végét elérték. A mérések időpontjai a vizsgálat során. Hipertóniával járó agresszió, vérnyomás.

Magas vérnyomás (hipertónia)

Teljes méretű kép Echokardiográfiát, érrendszeri vizsgálatok, laboratóriumi vizsgálatok, vérnyomás és pulzusszám-méréseket végeztünk a vizsgálat kezdetén, illetve 6 és 12 hónapos kezelés után. A vérnyomást 5 percnyi pihenőidő után mértük három egymást követő mérés átlaga. Endoteliális funkció Az endotheliumtól függő, áramlás által közvetített vazodilatációt és az endotheliumtól független, nitroglicerin által indukált hipertóniával járó agresszió a másutt részletesen leírtak szerint értékeltük.

A von Willebrand faktor vWf antigén szintjét a korábban leírtak szerint mértük. Eredményeink teljesítményét azonban a 3. Általános becslési egyenlet GEE analíziseket 16 alkalmaztunk a vizelet albumin kiválasztásának, az endoteliális funkciónak és a gyulladásos aktivitásnak az egész csoportban történő fejlődésének vizsgálatára.

Eredményként 6 és 12 hónapos értékeket hipertóniával járó agresszió a 6 hónapos értékhez igazítva.

Magasvérnyomás-betegség tünetei és kezelése

Hipertóniával járó agresszió endothelium in függő vazodilatáció esetén a maximális átmérőt az ischaemia vagy a nitroglicerin után a bazális átmérőre korrigált kimeneti változóként használtuk. Annak megvizsgálására, hogy az adott változó időbeli alakulása függ-e a vérnyomás csökkenésétől, további modellekben korrigáltuk a szisztolés vérnyomást. Ezután azt vizsgáltuk, hogy a vizelet albumin kiválasztódásában bekövetkezett változásokat az endoteliális funkció vagy a gyulladásos aktivitás változásai közvetítették-e, és hogy az endoteliális funkció és a gyulladásos hipertóniával járó agresszió változásai egymással közvetítettek-e.

Végül a három kezelési csoport közötti különbségeket vizsgáltuk.

A statisztikai elemzéseket SPSS 9. Eredmények Összesen 70 személy vett részt a vizsgálatban, és an teljesítették a teljes vizsgálati időszakot. A betegek egyike sem használt nitrátokat. Azok a betegek, akik abbahagyják a vizsgálatot, nem különböztek a kiindulási jellemzőktől azoktól, akik folytatták, kivéve, hogy magasabb trigliceridszintjük volt az adatokat nem mutatják.

Nem figyeltek meg különbségeket a kezelési csoportok klinikai jellemzői között, kivéve, hogy a szisztolés vérnyomás valamivel magasabb volt a hidroklorotiazid csoportban.

A HbA1c és a lipidek szintje nem változott szignifikánsan a vizsgálati időszak alatt az adatokat nem mutatjuk be. Azok, akik abbahagyták ezt, 9 hipertóniával járó agresszió, vagy közvetlenül a 6 hónapos mérés után egy. Mind az ülő szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás jelentősen csökkent az alapvonal és a 6 és 12 hónap között 3.

A vizelet albumin kiválasztásának szintje, az sVCAM-1 és a sICAM-1 szignifikánsan csökkent a 6 és 12 hónapos kezelés után, összehasonlítva a kiindulási értékkel, míg az endothelium in függő vazodilatáció, a vWf és a CRP szintje nem változott jelentősen az idő múlásával 3.

1. A magas vérnyomás valódi okai és természetes kezelése
2. Török gyógyszerek magas vérnyomás ellen
3. Mit okozhat a magas vérnyomás, ha nem kezeljük?
4. Diéták magas vérnyomásban szenvedő idősek számára

A szisztolés vérnyomás változásainak módosítása nem változtatta meg lényegesen ezeket az eredményeket. Mind az ülő szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás jelentősen csökkent az alapvonal és 6 és 12 hónap között minden kezelési csoportban, míg a kezelési csoportok között nem volt különbség.

Az eredmények hasonlóak voltak a 24 órás vérnyomásméréseknél. A vizelet albumin kiválasztásának csökkenése független volt az endoteliális funkció és a gyulladásos aktivitás változásától az adatokat nem mutatjuk be. Vita Ez a vizsgálat azt mutatja, hogy az agresszív vérnyomáscsökkentő kezelés alkalmazásával a hipertóniás II.

Az agresszív vérnyomáscsökkentő hipertóniával járó agresszió a vesék és az endoteliális funkciók, valamint a gyulladásos aktivitás kedvező hatásai követték. Azonban a hidroklorotiazidon, a kandezartánon vagy a lisinoprilen alapuló vérnyomáscsökkentő stratégiák hatásaiban nem mutatkoztak szignifikáns különbségek, amelyek a vizsgálat kis mintaméretéből adódhatnak.

Eredményeink arra utalnak, hogy a viszonylag komplikált II. Típusú diabéteszes betegeknél a normoalbuminuria vagy a korai mikroalbuminuria, az agresszív vérnyomáscsökkentő kezelés csökkenti a vizelet albumin kiválasztását, javítja az endoteliális funkció egyes hipertóniával járó agresszió, és csökkenti a gyulladásos aktivitást.

A vizelet albumin kiválasztásának növekedése a korai nefropátia előrehaladását jelenti, továbbá erősen összefügg a kardiovaszkuláris betegségek kockázatával. Ezért az agresszív antihipertenzív terápiával kapott, de kicsi, a vizelet albumin kiválasztódásának csökkenése klinikailag fontos lehet. A vizelet albumin kiválasztásának csökkenése mindhárom csoportban hasonló volt. Összességében körülbelül egyharmadát a szisztolés vérnyomás csökkenése közvetítette.

Magas vérnyomás - \

A magas adhéziós molekulák 6-as szintje a II-es típusú diabéteszben fokozott kardiovaszkuláris kockázathoz kapcsolódik, feltehetően azért, mert az ilyen magas szintek endoteliális diszfunkciót sVCAM-1 és sICAM-1valamint krónikus, alacsony fokú érrendszeri gyulladást sICAM-1 mutatnak. Ezért ezeknek a markereknek a csökkenése a kardiovaszkuláris kockázat csökkenését eredményezheti, bár a hipotézis teszteléséhez prospektív adatokra hipertóniával járó agresszió szükség.

Az sVCAM-1 és a sICAM-1 csökkenése mindhárom csoportban hasonló volt, és a hidroklorotiazid csoport kivételével nem függött egyértelműen a vérnyomás csökkenésétől. Ezek az adatok arra utalnak, hogy az sVCAM-1 és a hipertóniával járó agresszió szinteket mind a vérnyomás csökkentésével, mind az angiotenzin II hatásának gátlásával lehet csökkenteni, de ezek a hatások nem adnak hozzá a vizsgálatban elért vérnyomáshoz. Valójában a kísérleti munka kimutatta, hogy az NF- κ B transzkripciós faktor aktivitása, amely számos endotélsejt-adhéziós molekula génexpresszióját szabályozza, beleértve az sVCAMet és a sICAMt is, csökkenthető mind a vérnyomás csökkentésével, mind a blokkolással.

Ezek a vizsgálatok azonban nem alkalmaztak szigorú vérnyomás-célokat.

Az agresszív vérnyomáscsökkentő kezelést a brachialis artériás áramlás által közvetített, endothelium-függő vazodilatáció kis mértékű növekedésével társították 3. Úgy gondolják, hogy az endothelium függő vazodilatáció fokozott kardiovaszkuláris kockázattal jár, feltehetően azért, mert a nitrogén-monoxid és más vazoaktív mediátorok csökkenését mutatja. Az endothelium-függő vazodilatáció növekedése vérnyomás-független volt, és valamivel nagyobb volt a kandesartán és a lisinopril csoportban, mint a hidroklorotiazid csoportban.

Ezek az adatok azt mutatják, hogy a hipertóniás II. Típusú diabéteszes betegekben az áramlás által közvetített vazodilatáció csak mérsékelten reagál az agresszív vérnyomáscsökkentő kezelésre.

Ennek a problémának az okai nem világosak, és további vizsgálatot igényelnek. Mindkét marker erősen összefügg a szív- és érrendszeri betegségek kockázatával.

A jelenlegi adatok arra utalnak, hogy más tényezők, mint például a hiperglikémia, a fejlett glikációs végtermékek és az adipocitokinek, a vWF és a CRP fontosabb determinánsai lehetnek, mint a magas vérnyomás. Tanulmányunknak számos korlátja volt. A legfontosabb, hogy a csoportok kicsiek voltak, és a hidroklorotiazid- kandesartán- és lisinopril-alapú kezelések között eltérések mutatkoztak, amint azt a 4.

Ezért az itt bemutatott észrevételeket értelmezni kell óvatosan. Azonban a terápiák közötti különbségek, ha vannak, valószínűleg viszonylag kicsiek, különösen viszonylag komplikált II. Típusú cukorbetegeknél. Másodszor, az irodai vérnyomás változékonysága miatt esetleg alábecsüljük a vérnyomáscsökkenés hatását a kimeneti mérésekre. Harmadszor, az endoteliális funkció és a gyulladás plazma markereinek koncentrációit csak egyszer mértük, ami esetleg hígítaná a talált összefüggéseket, amelyek bizonyos mértékig alábecsülték.

Emellett, mivel a vizelet albumin kiválasztása, az endoteliális diszfunkció és a II. Típusú cukorbetegség alacsony fokú gyulladása idővel nő, 6 valószínűleg alábecsülték az agresszív vérnyomáscsökkentő kezelés jótékony hatását ezekre a változókra.

Összefoglalva, a hidroklorotiazidon, a kandezartánon vagy a lisinoprilen alapuló, agresszív vérnyomáscsökkentő kezelés, bár nehéz, mégis javíthatja a vesék és az endoteliális funkciót, hipertóniával járó agresszió a viszonylag komplikált II. Típusú diabéteszes betegeknél a gyulladásos aktivitást. Az ilyen fejlesztések klinikai jelentősége azonban még nem bizonyítható.

Köszönetnyilvánítás Az AstraZeneca finanszírozta ezt a klinikai vizsgálatot a CDAS-hozde nem befolyásolta az adatelemzéseket vagy a kéziratok előkészítését. Népszerű Kategóriák.