Vér viszkozitás hipertónia, Jogszabályfigyelő
Tartalom
Perifériás keringés Anatómiai ismeretek áttekintése A véredények elágazódó, tágulékony disztenzibilis csövek, folyamatosan változó dimenziókkal, nagy- és kisvérkörré szerveződve. A kamrákból kivezető erek a verőerek artériákmelyek a szövetekhez, ill. A bal kamrából indul az aorta, a jobb kamrából pedig a truncus pulmonalis, amely jobb és bal arteria pulmonalisra oszlik. A nagyartériák sorozatos oszlások után egyre kisebb átmérőjű artériákban folytatódnak, majd arteriolák osztják szét a vért a kapilláris hálózatba.
Tartalomjegyzék
A prekapilláris arteriolák, a kapillárisok és a posztkapilláris venulák alkotják a mikrocirkulációs rendszert, amelyből a vért az egyre nagyobb átmérőjű vénák gyűjtőerek szállítják vissza a pitvarokba. Falszerkezetük alapján az artériákat elasztikus, ill. Az magas vérnyomás és hipotenzió betegségei belső rétegét endothelium borítja.
Az endothelsejtek egymással szorosan kapcsolódnak, rajtuk keresztül anyagkicserélődés nem történik. A funkció szempontjából nagy jelentőségűek az elasztikus rostok, melyek az érfal rugalmasságát biztosítják. Legnagyobb arányban a nagyerekben találhatóak, ezért soroljuk az aortát, a truncus pulmonalist és a belőle eredő a.
Ide tartozik még a truncus brachiocephalicus, az a.
Hogyan határozzuk meg?
A körkörös lefutású simaizomréteg az érlumen szabályozásában játszik aktív szerepet. A disztálisabb artériák muszkuláris típusúak. Az átmérőhöz képest legnagyobb vastagságú simaizomréteggel az arteriolák rendelkeznek.
Az endothelsejtek kapcsolata lehet continuus, vagy discontinuus, köztük átmenetet jelentenek a fenesztrált kapillárisok. A kapillárisfal simaizomsejteket nem tartalmaz, így a kapillárisok aktív lumenváltoztatásra nem képesek.
A vénák fala sok rugalmas elemet tartalmaz, emiatt vér viszkozitás hipertónia vénák rendkívül tágulékonyak. A vénák fala is tartalmaz simaizomsejteket, ami az aktív lumenváltoztatás lehetőségét biztosítja. A közepes méretű vénákban, főleg az alsó végtagokon, vénabillentyűket találunk, melyek elősegítik a vér szív felé történő áramlását a gravitáció ellenében azáltal, hogy gátolják a visszafolyást.
A perifériás keringés vér viszkozitás hipertónia jellemzése, hemodinamika Összkeresztmetszet Az erek összkeresztmetszete az artériák területén a legkisebb, az elágazódások ellenére változatlan, egészen az arteriolákig. Az arteriolák területén az oszlások során az összkeresztmetszet nő, míg a legnagyobb értéket a kapillárisok területén észlejük.
A vénák összkeresztmetszete fokozatosan csökken, de még a nagyvénák területén is némileg meghaladja az artériás értékeket. A véráramlás sebessége az erek összkeresztmetszetével fordított arányban változik. Az artériák területén a szívciklussal szinkron változik a vérnyomás, majd ez a jelenség a az arteriolák területén megszűnik.
A tömegmegmaradás értelmében a szűkebb csőszakaszon időegység alatt ugyanannyi folyadék áramlik keresztül, mint a tágabb részen. Az áramlási sebesség fordítottan arányos a csőkeresztmetszettel. Az összefüggés alapjaiban érvényes az érrendszerre is.
Ahogy az elágazódások miatt nő az összkeresztmetszet, az áramlási sebesség csökken, a nagyerekben pedig ismét jelentősen fokozódik. A kapillárisok területén a legkisebb az áramlási sebesség, ami nyilvánvalóan előnyös a kapillárisfalon keresztül lezajló anyagkicserélődés szempontjából. Az áramlás intenzitását befolyásoló tényezők Hosszú, szűk csövek esetében az áramlás intenzitása, a folyadék viszkozitása és a cső sugara közötti összefüggést a Hagen-Poiseuille törvény írja le: 3.
A nyomás-áramlás összefüggést merev falú, illetve tágulékony csőrendszerben az alábbi ábra mutatja: 3. Az erekben egy kritikusan alacsony nyomás mellett megszűnik az áramlás, annak ellenére, hogy a nyomás nem 0.
Az érfal összeesik, az áramlás megszűnik vér viszkozitás hipertónia záródási nyomás. A csőhosszat kétszeresére emelve az időegység alatt átáramló folyadék térfogata felére csökken. Az eredetivel megegyező csőhossz mellett, de duplájára növelve a cső sugarát, az áramlási intenzitás szorosára fokozódik.
A viszkozitás kétszeresére való növelése magas vérnyomás 3 kockázat az eredeti viszonyok egyéb paramétereinek megtartása mellett - felére csökkenti az áramlási intenzitást. Az eddig ismertetett törvényszerűségek merev falú csövekben lezajló, stacioner időben nem változólamináris áramlás mellett érvényesek, ún. A lamináris áramlás végtelenül vékony rétegek egymástól független sebességgel vér viszkozitás hipertónia elmozdulását jelenti, melyet meghatározott sebességprofil jellemez.
A sebesség legnagyobb a lumen középső részén axiális áramlása szélek felé egyre csökken. A vörösvértestek a tengelyben, a fehérvérsejtek pedig a perifériás részeken áramlanak. Turbulens örvénylő áramlás esetén a sebességprofil kaotikus. Egy kritikus sebesség felett az áramlás turbulenssé válik. Hasonló szituáció alakulhat ki pl.
A turbulens áramlás hangjelenséget kelt. A vér viszkozitásának változása is okozhatja a lamináris áramlás turbulenssé válását, ugyanis a turbulencia valószínűsége a viszkozitással fordítottan arányos.
Anémiában, felgyorsult keringés mellett az aorta szájadék felett hallgatózva organikus eltérés vitium nélkül is hallhatunk szisztolés zörejt. A vér viszkozitását döntő módon a hematokrit befolyásolja. A turbulens áramlás azért előnytelen, mert ugyanolyan mértékű áramlás fenntartása nagyobb nyomás mellett lehetséges.
magas vérnyomás 1. fok, mi az, és hogyan kell kezelni
A vérkeringéssel szembeni ellenállás Az ellenállást az érátmérő és a vér viszkozitása vér viszkozitás hipertónia meg. Az ér sugara negyedik hatványon szerepel, ami mutatja, hogy az átmérő változtatásának lehetősége az ellenállás változtatásának nagyon hatékony módját biztosítja a szervezetben. Az egymást követő érszakaszok egymással sorosan, az azonos típusú erek pedig egymással párhuzamosan kapcsoltak, de ez vonatkozik a különböző szervek érhálózatára is. A sorba kapcsolt ellenállások az áramlási intenzitás szempontjából az alábbi módon viselkednek: a teljes ellenállás Rt a részellenállások összegéből adódik.
Az egyes elemek konduktanciája individuálisan, egymást kiegészítve változhat anélkül, hogy a teljes ellenállásban változás következne vér viszkozitás hipertónia.
Ennek a ténynek a keringő vérmennyiség megoszlásában és újraelosztódásában a vérkeringés redistribúciójában van jelentősége.
A keringési perctérfogat nyugalomban 5,0 - 5,5 l. Az érpálya össztérfogata ezt sokszorosan felülmúlja. Az ellentmondást az oldja fel, hogy az egyes szervek vérátáramlása a szükséglethez igazodik. Egy adott szervben nem a teljes kapilláris rendszer perfundált minden időpillanatban, hanem a keringésben résztvevő, nyitott kapillárisok száma a szövetek anyagcsereigényének vér viszkozitás hipertónia változik.
A keringő vérmennyiség redistributiója, újraelosztódása következik be, pl. Izommunkában a perctérfogat is fokozódik, tehát a koronária átáramlás is nő. Sem a koronáriák, sem az agyi erek nem vesznek részt a keringési reflexek aktiválódásával járó válaszreakciókban. Az egyes érszakaszok jellegzetességei Az artériás rendszer vér viszkozitás hipertónia A szívből kiinduló nagyerek aorta, tüdőartériák legjellemzőbb sajátsága a tágulékonyság, amely a falukban található rugalmas elemek jelenlétéből következik.
Az elasztikus rugalmas csőként viselkedő érszakaszokban a térfogat-nyomásgörbék jellegzetes lefutásúak, meredekségük a kor előrehaladtával változik, mivel a magas vérnyomás hol jobb élni elemek mennyisége csökken. A meredekség csökkenése azt eredményezi, hogy relatíve kis térfogatváltozás is nagy nyomásemelkedést okoz. A kamra szisztolé során a nagyerek kezdeti szakaszába került vérmennyiség pulzustérfogat nem távozik pillanatszerűen, mivel ezt a perifériás ellenállás megakadályozza, hanem térfogat magas vérnyomás élőben és következményesen nyomásnövekedést okoz.
A falban lévő rugalmas elemek megfeszülnek, a szív munkája által a keringésbe juttatott energia egy része un. Ez az energia a diasztolé alatt kerül vissza a keringésbe kinetikai energia formájában, ez az energia biztosítja a diasztolé alatti folyamatos véráramlást. A véráramlás sebessége és a pulzushullám terjedési sebessége eltérő. A véráramlás fenntartója nem a pulzushullám terjedése, hanem a perfúziós nyomás! A pulzushullámok vizsgálatának fontos diagnosztikai jelentősége van.
A csontos alap felett futó arteria radialis pulzushullámai tapintással palpatióval vizsgálhatók. Az alábbi pulzussajátságok pulzuskvalitások állapíthatók meg: A pulzussorozat jellemzői Frekvencia: normál érték: kb. A falukban található simaizomsejtek körkörös rétegekbe szerveződnek. A vaszkuláris simaizomsejtek a viszcerális simaizomsejtek közé tartoznak.
Jellemzőjük a spontán aktivitásra való képesség. A spontán aktivitás alapját az un. Amikor a depolarizáció eléri a vér viszkozitás hipertónia, L-típusú lassú kalciumcsatornák aktiválódásához szükséges küszöbértéket, akciós potenciál generálódik.
Vér viszkozitás: normális emberben - Magas vérnyomás November
Akciós potenciál sorozatok alakulnak ki, amik az izomzat tartós összehúzódását, tónusát váltják ki. Az értónus ezen komponensét nevezzük bazális tónusnak. A simaizomsejtek feszítése depolarizációt, akciós potenciál sorozatokat és tartós összehúzódást eredményez Bayliss effektus.
A szimpatikus aktivitás nyugalmi vazokonstriktor tónust eredményez, amely keringést szabályozó reflexek aktiválódása során fokozódhat vagy csökkenhet. A vázizomzat ereiben szimpatikus kolinerg beidegzés is érvényesül. Egyes érterületeken paraszimpatikus kolinerg beidegzés van pia mater erei, corpus cavernosumhoz vezető erek.
Az acetilkolin az endothelium által közvetített módon vazodilatációt vált ki. A mikrocirkulációs rendszer sajátságai A mikrocirkulációs rendszer a legkisebb átmérőjű prekapilláris ereket, az ún. Az arteriovenózus kapillárisok simaizomzattal rendelkező kezdeti szakaszai a metarteriolák.
Belőlük erednek a valódi kapillárisok, melyeknek eredését prekapilláris szfinkterek veszik körül. Humorális vazokonstriktorok felszabadulása, ill. A vér ilyenkor az arteriovenózus kapillárisokon áramlik keresztül, a valódi kapillárisok kizáródnak a perfúzióból, a vérkeringés az adott szövet nyugalmi szükségleteit tudja kielégíteni. Vazodilatátor hatású humorális tényezők ill. A mikrocirkulációs rendszer kapillárisai fontos szerepet töltenek be a vér és a szövetek közötti anyagtranszportban.
Itt történik a nyiroknak nevezett ultrafiltrátum képződése és visszaszívódása. A nyirok extravazális része az interstíciális folyadék, a nyirokerek által elszállított része pedig olyan testfolyadék, amely a szervezet vér viszkozitás hipertónia mechanizmusaiban is szerepet játszó sejtes elemeket is tartalmaz.
A nyirokképződést és —felszívódást az ún. Starling erők szabályozzák. Az effektív vér viszkozitás hipertónia nyomás a kapillárison belüli pc és az intersticiumban mérhető hidrosztatikai nyomás pi különbsége, az intersticium irányába történő vízmozgást előidéző hajtóerő. Az effektív kolloidozmotikus nyomás a vérplazma πc és az intersticium kolloidozmotikus nyomása πi közötti különbségből származó, a magas vérnyomás nőknél irányuló vízmozgást előidéző hajtóerő.
A folyadéktranszport irányát az eltérő irányba ható hajtóerők aránya szabja meg.
Ha a két tendencia egymást kiegyenlíti, nettó folyadékmozgás nem jön létre, ha a hidrosztatikai nyomásgradiens nagyobb, mint az ozmotikus gradiens, a folyadéktranszport kifelé irányul filtrációha az ozmotikus gradiens nagyobb, mint a hidrosztatikai nyomásgradiens, folyadék lép be az érpályába reabszorpció.
Az áramlás álló testhelyzetben a gravitációs erő ellenében történik, ezért a megfelelő mértékű vénás beáramlást kiegészítő mechanizmusok vénabillentyűk, izompumpa, respirációs pumpa segítik. Vér viszkozitás hipertónia vénák fala rendkívül tágulékony, relatíve nagy vértérfogatot tudnak befogadni anélkül, hogy bennük jelentős nyomásnövekedés lépne fel.
Tágulékonyságuk miatt jelentős vértároló kapacitással rendelkeznek, emiatt nevezik a vénákat kapacitásereknek. A különbség a perctérfogatot növeli.
Ennek az átrendeződésnek nagy jelentősége van a megterhelésekhez pl. A jobb pitvarban mérhető vénás nyomás értékét tekintjük centrális vénás nyomásnak. Az aortanyomás és a centrális vénás nyomás közti gradiens a vérkeringés hajtóereje a nagyvérkörben, emiatt nagy jelentősége van a centrális vénás nyomás változásának.
Fiziológiás körülmények között a centrális vénás nyomás megegyezik az atmoszférás nyomással, relatív skálán 0.
Álló testhelyzetben a jobb pitvar szintjét tekintve viszonyítási alapnak a szívtől disztálisabban fekvő területeken a vénás nyomás lefelé haladva egyre nagyobb, proximális irányba haladva viszont a relatív skálán negatív értéket vesz fel vagyis a légköri nyomásnál kisebb.
Ezzel magyarázható a nyakon futó v. Az alsó végtagi vénás nyomás értékei magyarázzák a boka körül kialakuló ödémát tartós egy helyben álldogálás során.
A gravitációs hatások az artériás vérnyomást is befolyásolják. Adott szintet figyelembe véve az artériás nyomásérték mindig meghaladja a vénás nyomás értékét. Fekvő testhelyzetben az alsó vér viszkozitás hipertónia vénás pangás megszűnik, a vérraktárak mennyisége csökken, a szív telődése fokozódik.
Az alsó végtagi nagy vénákban vénabillentyűk akadályozzák meg a visszaáramlást. A mellűri nyomás légzéssel szinkron változásai ugyancsak befolyásolják a centrális vénás nyomást, következményesen a szív vénás telődését.
- Amennyiben az aorta rugalmassága csökken ami az életkor előrehaladtával szabályszerűen bekövetkező jelenségakkor a csökkent compliance miatt a kilökött vér nagyobb szisztolés nyomásemelkedést hoz létre, mint fiatalabb egyénekben elaszticitás típusú hypertonia.
- Hipertonia, balkamra hypertrophia, vaszkuláris remodelling Dr.
- A test sérült működése a protrombin és a fibrinogén termelésének csökkenéséhez vezet, ami a vér viszkozitásának csökkenéséhez vezet.
Belégzés alatt a mellűri nyomás vér viszkozitás hipertónia légzésszünetben mérhető -2 — -4 Hgmm értékről -6 — -8 Hgmm-re csökken, ami elősegíti a vér szív felé történő áramlását. A jelenséget respiratórikus pumpának is szokás nevezni. A vénás visszaáramlás másik segítője az izompumpa.
Ez azt jelenti, hogy a végtagok vázizomzatával párhuzamosan futó vénákra a vázizmok ritmikus kontrakciója-elernyedése pumpáló hatású, elősegíti a vér szív felé történő visszaáramlását, ezáltal csökkenti az adott vénákban a nyomást.
Navigációs menü
A vénák simaizomzata szimpatikus beidegzést kap. Presszor vérnyomásemelő reflexek aktiválódásakor venokonstrikció lép fel, a vénák vértároló kapacitása csökken, így a vérraktárak hozzáadódnak az általános keringéshez, nő a perctérfogat. A vérnyomás és a vérelosztódás szabályozása Az artériás középnyomás szabályozásában résztvevő efferens tényezők Az artériás középnyomás, mint a perfúziós nyomás egyik komponense biztosítja a szervek, szövetek megfelelő vérellátását.
Kialakításában a kamrák által továbbított vértérfogatnak perctérfogat és a keringési ellenállásnak teljes perifériás ellenállásnak van alapvető funkciója. A perifériás ellenállás meghatározó és változtatható komponense az érellenállás. A teljes perifériás ellenállás kialakításában valamennyi érszakasz részt vesz, de kitüntetett szerepe van a kis artériák ill.
Az erek ellenállása egy passzív és egy aktív komponensből áll. A passzív komponenst az érátmérő determinálja, melyet jelentős mértékben befolyásol a körkörös lefutású simaizomzat feszülési állapota, tónusa.
Ez utóbbi az aktív komponens az izmok aktív vér viszkozitás hipertónia eredménye. A rezisztenciaerek átmérőjükhöz képest vastag izomréteggel rendelkeznek, így ellenállásuk változása jelentősen befolyásolhatja az érátmérőt. A simaizomsejtek saját, intrinzik, un.
Az orvosi élettan tankönyve
A szimpatikus idegvégződésekből felszabaduló noradrenalin a simaizomsejtek összehúzódását váltja ki vér viszkozitás hipertónia. A bazális tónus, ill. Fiziológiás vérnyomás-ingadozást jelent a szívciklussal szinkron változás, a légzés ciklusát követő változások ill.
A legmagasabb értéket a kamraszisztolé során Ps, szisztolés nyomása legalacsonyabb értéket pedig a kamradiasztolé során Pd, diasztolés nyomás mérhetjük. A szisztolés és a diasztolés nyomás különbségét pulzusnyomásnak nevezzük.
A légzéssel szinkron változások azt jelentik, hogy belégzés alatt a vérnyomás nő, kilégzés alatt pedig csökken. A légzési aktivitás és a nyomásváltozások némi időbeli késéssel követik egymást, ami azt jelenti, hogy a belégzés kezdetén a vérnyomás még egy darabig tovább csökken, a kilégzés kezdetén pedig tovább nő, csak ezt követően alakulnak ki a fent említett változások.
